Ma hallgattam a Danubius rádiót és értesültem az „egyedülálló” kezdeményezésről. Hogy miről is van szó? Kaposvár önkormányzata határozata alapján több önkormányzati telket fognak közművesíteni. Az egyenként 6 millió Ft értékű telkeket szimbolikusan 1 forintért fogják azoknak a fiatal diplomás szakembereknek átadni, akik vállalják, hogy 10 évig Kaposváron fognak élni és dolgozni. Önkéntelenül is egyből eszembe jutott a Sepsiszentgyörgyi kezdeményez, ami formailag kicsit különbözik, de a célja ugyanaz.
A címet nem negatívan kell értelmezni. Lehet ugyanis hogy a tisztes Kaposvári város bírák nem is hallottak a Sepsiszentgyörgyi kezdeményezésről. Amennyiben igen akkor ez azt jelenti, hogy láttak benne fantáziát, ezért némi kozmetikázást eszközöltek rajta. Ha viszont nem hallottak a kezdeményezésről, akkor ugyanarra a problémára hasonló megoldást fedeztek fel. Így is úgy is oda jutunk, hogy valami akkor igazán jó, ha már lekoppintják.
Hogy miért is fontos „megfogni” a fiatal szakember gárdát ahhoz el kell(ene) olvasni az alábbi bejegyzést :-)!
„Mondottam ember: Küzdj, és bízva bízzál!” lehetne akár a mottó is. Tegnap előtt egy (na jó 2) sör mellett miskolci ismerősökkel beszélgettünk az élet „nagy dolgairól”. Az emberek hajlamosak erre… Mint idáig minden fiatal generáció megállapítottuk, hogy ritka szar kilátásaink vannak… Ők elmesélték mi van ott, hogy miért rosszak a kilátások Miskolcon és meg hogy hasonló nálunk is a helyzet. A „Tanulj fiam ökör lesz belőled” csúfolódó mondás kicsit átalakult, valahogy így hangzik napjainkban, hogy tanulj fiam, úgy is szürke négermunkás lesz belőled havi 300 euróért (látszik nincsen költői vénám). De hogy is van ez… A tanulás lényegében egyfajta befektetés. A szülők a gyerkőc jövőjébe gondolják, hogy befektetnek taníttatva azt. A mindentudó állam bácsi meg a jövő versenyképes munkaerejét akarja legyártatni. Ez régen is így volt, de a körülmények megváltoztak. Mi is történik valójában? Tömegoktatásban képzett, meglehetősen szellős tudással rendelkező végzősök próbálják meg a szerencséjüket, mindenki a maga amerikai álmát akarva elérni. Aztán rövid idő múlva rájön, hogy ez nem is olyan könnyű. Mert nehezen találni egyetemi diplomával 350 euro feletti állást. De egy 25-30 négyzetméteres garzonért abból 200 eurot le kell szurkolni… Sebaj, majd levegőn és vízen is meg tud élni, mi az neki. Ja és persze megvalósítja a maga kis amerikai álmát, ami lehet, időközben kelet-európai álommá vedlik át. A közvélemény persze fel van háborodva, ha a hitvány fiatalok egyetemi diplomával takarítanak, gyermeket ügyelnek fel, taxit vezetnek, vagy jobb esetben pincéresednek, recepciósok stb valahol Európában. Váll a váll mellett a pakisztáni, indiai jó esetben 8 osztályos sorstárssakkal? Igen szerintem is azoknak az embereknek csak annyi az álmuk… Ők a puhányok, na meg azok is, akik itthon vegetálnak. Hogy miért? Há azéé me ha jók vónának akkó biztos megcsinálnák a szerencséjüket. Az egyetem? Az csak hobbiból végezték, de ők se gondolták komolyan… És ki a hibás mindezért? Ja persze azok a puhány és nagyravágyó, tiszteletlen ifjak, akik nem hajlandóak lemondani saját kicsi álmukról. De nehogy valaki is a mostani vezető középkorú réteget, netán tisztségviselőket, politikusakat próbálja vádolni! Ugyan már! Szarból nem lehet várat építeni!Bármit akar csinálni az ember ahhoz erőforrások kellenek. Ja hogy nem tudunk varázsolni? Szar ügy, ezért nehéz már-már kilátástalan a jövő. Ezért kell turbózni nap mint nap, nem jut idő szülőkre, barátokra, ismerősökre, de még saját magunkra sem…
Az állam bácsi? Hat az is ráfázik a dologra. Mert minden tanult ember, aki elmegy, és nem jön vissza az országba pénzügyi értelemben is veszteség az államnak, nem térül meg az oktatásába befektetett összeg. Olyan ez mintha x kutyagumiért legyártanánk 100 fabatkát, amiből 43-at átdobunk a szomszédnak, aztán a maradékkal akarunk versenyezni sokszor pont azzal a szomszéddal aki szintén gyárt fabatkákat. Persze akik irányítanak azoknak mindegy, mert az ők egzisztenciájukról tudnak gondoskodni…
A baj csak az, hogy a négermunkák már valahol az ázsiai sztyeppéken meg Afrikában dübörögnek. Európában a munkaerő képzettsége, minősége az ami tud munkahelyeket teremteni, vállalatokat tud egy adott helyre vagy országba vonzani. Jó kis mókuskerék: vannak tanult (képzett?) fiatalok, akik azért nem tudnak itthon megélni, mert nincs kellő munkalehetőség, ezért elmennek külföldre, de a maradt munkaerőbázis túl kevés ahhoz, hogy befektetőket vonzzon, így nem is lesznek új munkahelyek…és kezdődik minden elölről.
Mit lehet csinálni? Sokat. Igaz nem mindenkinek. De pl. egy jó polgármesternek (és önkormányzati vezetőknek) sokat. Ja hogy ez lassan kihaló fajta? Na, ez tényleg gond.
