Akkor igazán jó valami, ha lekoppintják?

Ma hallgattam a Danubius rádiót és értesültem az „egyedülálló” kezdeményezésről. Hogy miről is van szó? Kaposvár önkormányzata határozata alapján több önkormányzati telket fognak közművesíteni. Az egyenként 6 millió Ft értékű telkeket szimbolikusan 1 forintért fogják azoknak a fiatal diplomás szakembereknek átadni, akik vállalják, hogy 10 évig Kaposváron fognak élni és dolgozni. Önkéntelenül is egyből eszembe jutott a Sepsiszentgyörgyi kezdeményez, ami formailag kicsit különbözik, de a célja ugyanaz.

A címet nem negatívan kell értelmezni. Lehet ugyanis hogy a tisztes Kaposvári város bírák nem is hallottak a Sepsiszentgyörgyi kezdeményezésről. Amennyiben igen akkor ez azt jelenti, hogy láttak benne fantáziát, ezért némi kozmetikázást eszközöltek rajta. Ha viszont nem hallottak a kezdeményezésről, akkor ugyanarra a problémára hasonló megoldást fedeztek fel. Így is úgy is oda jutunk, hogy valami akkor igazán jó, ha már lekoppintják.

Hogy miért is fontos „megfogni” a fiatal szakember gárdát ahhoz el kell(ene) olvasni az alábbi bejegyzést :-)!

Cifra nyomorúság…

„Mondottam ember: Küzdj, és bízva bízzál!” lehetne akár a mottó is. Tegnap előtt egy (na jó 2) sör mellett miskolci ismerősökkel beszélgettünk az élet „nagy dolgairól”. Az emberek hajlamosak erre… Mint idáig minden fiatal generáció megállapítottuk, hogy ritka szar kilátásaink vannak… Ők elmesélték mi van ott, hogy miért rosszak a kilátások Miskolcon és meg hogy hasonló nálunk is a helyzet. A „Tanulj fiam ökör lesz belőled” csúfolódó mondás kicsit átalakult, valahogy így hangzik napjainkban, hogy tanulj fiam, úgy is szürke négermunkás lesz belőled havi 300 euróért (látszik nincsen költői vénám). De hogy is van ez… A tanulás lényegében egyfajta befektetés. A szülők a gyerkőc jövőjébe gondolják, hogy befektetnek taníttatva azt. A mindentudó állam bácsi meg a jövő versenyképes munkaerejét akarja legyártatni. Ez régen is így volt, de a körülmények megváltoztak. Mi is történik valójában? Tömegoktatásban képzett, meglehetősen szellős tudással rendelkező végzősök próbálják meg a szerencséjüket, mindenki a maga amerikai álmát akarva elérni. Aztán rövid idő múlva rájön, hogy ez nem is olyan könnyű. Mert nehezen találni egyetemi diplomával 350 euro feletti állást. De egy 25-30 négyzetméteres garzonért abból 200 eurot le kell szurkolni… Sebaj, majd levegőn és vízen is meg tud élni, mi az neki. Ja és persze megvalósítja a maga kis amerikai álmát, ami lehet, időközben kelet-európai álommá vedlik át. A közvélemény persze fel van háborodva, ha a hitvány fiatalok egyetemi diplomával takarítanak, gyermeket ügyelnek fel, taxit vezetnek, vagy jobb esetben pincéresednek, recepciósok stb valahol Európában. Váll a váll mellett a pakisztáni, indiai jó esetben 8 osztályos sorstárssakkal? Igen szerintem is azoknak az embereknek csak annyi az álmuk… Ők a puhányok, na meg azok is, akik itthon vegetálnak. Hogy miért? Há azéé me ha jók vónának akkó biztos megcsinálnák a szerencséjüket. Az egyetem? Az csak hobbiból végezték, de ők se gondolták komolyan… És ki a hibás mindezért? Ja persze azok a puhány és nagyravágyó, tiszteletlen ifjak, akik nem hajlandóak lemondani saját kicsi álmukról. De nehogy valaki is a mostani vezető középkorú réteget, netán tisztségviselőket, politikusakat próbálja vádolni! Ugyan már! Szarból nem lehet várat építeni! Bármit akar csinálni az ember ahhoz erőforrások kellenek. Ja hogy nem tudunk varázsolni? Szar ügy, ezért nehéz már-már kilátástalan a jövő. Ezért kell turbózni nap mint nap, nem jut idő szülőkre, barátokra, ismerősökre, de még saját magunkra sem…

Az állam bácsi? Hat az is ráfázik a dologra. Mert minden tanult ember, aki elmegy, és nem jön vissza az országba pénzügyi értelemben is veszteség az államnak, nem térül meg az oktatásába befektetett összeg. Olyan ez mintha x kutyagumiért legyártanánk 100 fabatkát, amiből 43-at átdobunk a szomszédnak, aztán a maradékkal akarunk versenyezni sokszor pont azzal a szomszéddal aki szintén gyárt fabatkákat. Persze akik irányítanak azoknak mindegy, mert az ők egzisztenciájukról tudnak gondoskodni…

A baj csak az, hogy a négermunkák már valahol az ázsiai sztyeppéken meg Afrikában dübörögnek. Európában a munkaerő képzettsége, minősége az ami tud munkahelyeket teremteni, vállalatokat tud egy adott helyre vagy országba vonzani. Jó kis mókuskerék: vannak tanult (képzett?) fiatalok, akik azért nem tudnak itthon megélni, mert nincs kellő munkalehetőség, ezért elmennek külföldre, de a maradt munkaerőbázis túl kevés ahhoz, hogy befektetőket vonzzon, így nem is lesznek új munkahelyek…és kezdődik minden elölről.

Mit lehet csinálni? Sokat. Igaz nem mindenkinek. De pl. egy jó polgármesternek (és önkormányzati vezetőknek) sokat. Ja hogy ez lassan kihaló fajta? Na, ez tényleg gond.

Vezetés technikai romániai módra

Adrenalinra vágysz? Áh nem kell ide sem bunji jumping sem raffting-elés sem semmilyen más modern élményhajszolás. Elég ha van kéznél egy autó és elindulsz az E60-on, mondjuk Kolozsvár és Brassó között délelőtt vagy késő délután.

Ezek után csak egy kis türelem kell, aztán lehet imádkozni, vagy káromkodni, üvöltözve dudálni avagy csak egyszerűen izzadni, mert nagy valószínűséggel nem lesz easey rider az utazás. Persze lehetne közlekedni "normálisan" is többé-kevésbé betartva a sokszor agyatlan KRESZ szabályokat. De minek, ha lehet ezt másképp is? Ha már nem telik élményparkra ott van az aszfalt, egyesek ott is szeretnek szórakozni.

Miért írogatok efféléket, hiszen aszfaltbetyárok mindenhol akadnak. Bizony igen csak nem mindegy hogy hányan vannak és milyenek. Szinte verseny folyik sokszor az úton hogy ki a "fasza gyerek". Az hogy valaki nem jelez, vagy hogy nem fér el 2 sávban már alapjárat. Az sem szokatlan lassan ha a kamionok előzik a kisautókat... Minthogy lassan minden kanyar nagy ? jel mert nem tudhatod soha hogy szembe jön-e a jövőhét.
Az azért már elgondolkodtató, hogy csak akkor igazán "menő" az előzés amikor dudálnak és villognak szembe, és ha mindez folytonos vonalon, kanyarban, netán településen belül 120 km/h felett történik.

Lehet még fokozni? Igen lehet, hisz a legek-legje az, ha mindezt egy tinédzser korú Opel Astrával művelik, úgy hogy gyakorlatilag leszorítanak egy kamiont az útról és menetközben még arra is jut idő hogy az ablakon műanyagpoharakat és egyéb szemetet szórjanak a leelőzött autók(ra) elé. Na igen az a mentalitás, hogy "majd a szembejövő úgy is fékez," még aztán "én" jobb vagyok a 007-es ügynöknél is. Ha meg nem akkor sztár lesz az 5 órás Pro Tv híradóba.

A modern internetes kalózkodás margójára

Hova is jutott az emberi társadalom? Hol vannak azok a szép idők mikor csak pár apró reklámot, vagy rosszabb esetben pár xxx tartalmú weboldal kreatív népszerűsítési módjait kellet elszenvedni, ahhoz hogy a minden bajunkra megoldást adó program/zene/film/játék stb. hoz hozzájussunk vatikáni valutáért cserébe? Bizony azok lassan már csak az emlékezetünkbe élnek, mert manapság a merkantilizmus szellemében mindenért fizetni kell. Bizony paypal vagy banki átutalást várnak a kalóz cuccokért. Na ez valóban kalózkodás...avagy lopott és bejegyzetlen cuccott eladni pénzért. Jó példája annak, hogy hogyan lehet virtuálisan a "semmiből" pénzt csinálni. Ehhez képest a régi időkre jellemző bajtársiasságon alapuló crack-elések, feltöltés megosztások igazán kegyes bünt jelentenek. Főképp mert pont a csóróság, a pénztelenség tette azt hogy Közép- és Kelet Európa csak úgy hemzseg(et) a "jótakaró" hakkerektől.

Ma meg vagy fizetsz az egyébként törvénytelen programokért, vagy külön naplót vezetsz arról, hogy a különböző töltögető oldalakon mi a falcs jelszavad és a hozzájáró e-mailod. És persze mindemellett tonna számra jönnek a nemkivánt spam levelek és borravaló gyanánt a virusok és spaywerek.

Szervusz betyárbecsület és szolidarítás, ávé lové és kapzsiság!

Vásárlás ésszel vagy agytalanul...

témakör: mindennapok

A vásárlás akarom mondani shoping -mert magyarul ugyebár nem trendi- mindennapjaink fontos része. Ritka az a nap amikor nem vásárolok valamit. Mikor többet mikor kevesebbet, mikor egy sört mikor lisztet. Azt amire éppen szükségem van és meg elég nagy hozzá a zsebem is. A zseb persze sose elég nagy és ezért kompromisszumot kell lépten-nyomon kötnöm. De hogyan lehet vásárolni? Lehet ésszel és lehet agytalanul, persze az is kérdés hogy mi a viszonyitási szempont. Zsebbel gondolkozunk vagy miniőséget keresünk, netán egyébb dolgokat is szemelőtt tartunk. Általában ami jobb az drágább, viszont nem minden ami drága az jó is. Ezenfelül külön megér egy misét az, hogy mi mennyire egézséges, de erről inkább legközelebb. Hogy még nehezebb legyen a vásárló dolga, tudatalatijában aktívan motoszkálnak a reklámok. Szóval valamilyen szinten a reklámok és az éppen uralkodó fogyasztói preferenciák hatása alatt is állunk-állok. Megjelentek a hipermarketek és a globalizáció következtében a polcokon a világ minden sarkából származó termékek állnak. Na mit is vásárolok? Többnyire nem fapados termékeket szoktam vásárolni, (vannak kivételek is pl. olaj stb) és nem a legdrágábbakat. Ezenfelül sokszor "haza húz a szívem" vagyis szeretek olyan terméket vásárolni ami hazai, ami erdélyi vagy még inkább székelyföldi. Hogy miért? Nem tudom, valószínű érzelmi alapon hozok ilyen döntést. Persze azt is tudom, hogy azt a terméket legyártották, a munkások meg fizetést kaptak utána. Sőt az is meglehet, hogy egy közeli ismerősöm családtagjai dolgoznak abban az üzemben. Nem egy megvásárolt terméken áll vagy bukik egy cég sorsa, de azt szokták mondani, hogy sok kicsi sokra megy.
Persze nem vagyok elvakult lokálpatrióta ezért csak akkor érvényesül ez a szempont ha elfogadható minőségű a termék. Nem hiszem hogy egyhamar Dacia-t vegyek, ezt inkább meghagyom Băsescunak:-)! A gesztus amit tett szinpadias bár, de példaértékű. Ha lenne öntudatos vásárlás, akkor jobban mennének a "saját" cégeink és ebből kifolyólag közvetetten mindenkinek jobb lenne. Próbálkozások vannak a hazai termékek vásárlásának ösztönzésére mint a védjegyek és különböző jelzések rendszere. Csakhogy ezek nincsenek eléggé népszerűsitve, így nem is váltak meghatározóvá a fogyasztói magatartásban. A reklámok, főképp a TV-s reklámok befolyása a legerősebb, itt reklámozni viszont csak a nagy pénzes cégek tudnak. A hazai kis- és középvállalkozások csak nagyritkán. A nagy multik azonban nem hazai érdekeltségüek, többnyire nem is itt gyártják le a terméket amit eladnak nálunk. Viszont simán megbuktatják a hazaiakat és lám munkanélküliség. Nem véletlen tehát Bösze tette. Ezért ez egy igazi mókuskerék.
Romániára nem jellemző az öntudatos vásárlás. Többnyire a zsebével gondolkozik mindenki, banizik akkor is mikor ezért a minőséget adja fel. Sőt ha netán sokan tesznek így vállalkozások fucsolnak be.
Nem akarom megválatani a világot. Azért vásárolok sokszor hazait, mert valamiért ettől jobb hangulatom lesz. És sokszor jobban is járok, erre jó példa a Gordon termékek, de még sorolhatnám...
Nos tudatosan, vagy esztelenül vásárolunk!?

Sztárok és ünnepelt balekok

téma: bulvár&közélet

A minap kelletlenül végignéztem a TV 2-n a "Hal a tortán" című műsor előzetesét és ismét felszínre került bennem a düh+elképedés+felháborodás ami ráadásul egyfajta kétségbeeséssel együtt érdekes koktélt alkot(ott). Hogy miről is van szó. Röviden ez a műsor arról szól, hogy "sztárokat" kérnek fel, hogy vegyenek részt egy televíziós főzőcskéző-vendéglátós műsorban. Persze ezek a sztárok nem azok a sztárok...úgymond kis sztárok. Mindent lehet fokozni ugyanis a szar lehet mégszarabb stb. Szóval ezek a tucatemberek akikből a mindenható show-biz "csinált sztárt" kemény pénzekért bohóckodnak a képernyőn. Ez még önmagában nem lenne túl nagy baj, az viszont igen, hogy ez főműsoridőben megy az egyik legmenőbb kereskedelmi adón, ergó van kereslet rá és a család apraja nagyja élvezi amint pornoproducertől elkezdve szilikoncsodákig minden sztárnak kikiáltott féleszű förtelmetlenkedik. Ez a magyar társadalom kultúrszintje! Ez kell a táposok zömének, nem minőségi és szinvonalas szórakozás. Szegény Petőfi, Arany és a többiek akiket szégyen ma már olvasni netán beszélni ha ezt látnák... Átfutott az agyamon, hogy mi magyarok művelt népnek tartjuk magunkat és lenézzük a balkáni népek kulturáját... És mégis Romániában más típusú sztárok a menők és más típusú műsorok is mennek a tv-ben.
Magyarország 9 milliós kis ország, a "sztárok" számát viszonyítva a lakosághoz azonban simán világrekorder. Hogy miért? Mert ott könnyebb "sztárrá" válni mint máshol. Ma sikerül valami rendkívülit összehozni akkor első kategóriás sztár lesz a közönséges halandóból, ha erre nem képes akkor elég ha idióta, retardált és máris biztos siker vezet a másodkaliberű sztárkarrierhez. A sok bulvár lap és kereskedelmi tv meg kell éljen valamiből, így "sztárokat" csinálnak, hogy cikkezhessenek róluk. Kreativitásuknak semmi sem szab határt. Pár "sztár" példa kedvéért: Kiszel Tünde - a bugyik koronázatlan királynője, Fekete Pákó - a beszédhibás múlatóst énekelni próbálok bálványa, Geronazzo Mária a magyar szilikoncsoda, Dundika, Kelemen Anna Hektor kutyájáig mindenki. Na persze nekünk is van Bekálink de mégis más... Kik a sztárok Romániában és kik Magyarországon? Gazdag üzletemberek, politikusok, sportolók, színészek, zenénészek és a futottak még kategóriába nagy nehezen, könyökölve befér pár TV-s műsorvezető, és sexi celeb. Magyarországon meg TV-s műsorvezetők, mindenki aki tud villantani valamit, botrányhősők, "zenészek", szappanopera szinészek...és persze az olimpikonok, meg világhirű hiresség. Akárhogy is nézem a dolgot nem kerek... Ide modernizálodtak véreink, hogy az aranyt a szaranytól nem képesek megkülönböztetni...
Ilyen öszödi beszédek meg egyébb politikai böszmeségek...ugyanmár kit zavar? Csak szóljon jó hangosan a Pákó muzsika és hetente legalább egyszer lásson a pórnép botrányt a TV-ben. A többi már csak hal a tortán...

Balkanizmus lépten-nyomon

Témakör: közélet


E bejegyzés apropóját egy régebbi youtubozás és egy múlt heti kirándulás egyvelege szolgáltatta. Valójában az "alapprobléma" már igen régóta mérgesít, akárcsak bizonyára mindazokat, akik érzékenyek a természeti értékeink megóvására vagy csak egyszerűen nem szotyiköpködéssel töltötték el azt a bizonyos "otthoni7évet".
Kissé bizarr önmagában az a tény hogy az idei eurovision dalversenyen Romániát Elena Gheorghe - The Balkan Girls. Nem is dal a probléma, mert elég ok zeneileg, na meg a csajocska is elég csini... csak hát emberek tényleg ilyen marketingre van szükség? A "balkán" jelző nem éppen hízelgő kontextusban szokott megjelenni. Többnyire a korrupció, elmaradottság, babonaság, tunyaság, lopás, csalás stb. szinonimájaként szokták emlegetni. Földrajzilag a dél-szláv térséget, a Duna vonaláig szokták idesorolni, de előfordul az is, hogy egyesek az egykori Regátot is Balkán térséghez csatolják. A balkanizmus mint értékrendszer és erkölcsi normák sajátos egyvelege bőven túllépi azonban ezt a határt. Elég ha csak a hazai politikai- és gazdasági- matadorokra gondolunk, vagy csak egyszerűen a közállapotokra. Igen azt is mondhatnánk , hogy Elena elvtársnő legalább szókimondó, és felvállalja, hogy nálunk bizony balkáni körülmények vannak sok téren. Csak hát ő éppen pozitív tartalmat próbál adni, merthogy a balkán lányok szépek, tüzesek és ügyesek itt-ott. Hát ebben én nem foglalnék állást, mert balkán csirkék terén elég minimálisak a tapasztalataim. De maradjunk annyiban, hogy a NŐ az mindenhol NŐ és hát a magyar lányok ügyességére sem lehet panasz (elég ha csak az egykori Venus díjak magyar vonatkozására gondolunk). Szóval ezt a balkán jelzőt szegény Elenának sehogy sem sikerült kigyúrni...mert a másik irányból sokkalta többen dolgoznak a balkáni hírnév öregbítésén. Csak egy jeles példát említsek erre Köteles Gyuri egykori hírhedt kolozsvári polgármestert, aki nemzeti színűre festette volt a kukákat...
Na igen csak éppen az istenadta nép kulturálisszintje még nincs odafejlődve hogy a szemetet bele is dobja. Mit nekünk szelektív gyűjtés. Nálunk a műanyag és a tetrapack is biodegradábilisnek van nézve! Nem számit a lényeg hogy a nemzeti zászló az lengjen minden oszlopot és működjön a kirakat politika!
Múlt hétvégén kirándulni voltunk a Sárkányok kertjében (Kolozsvártól kb. 70 km).

Maga a védett természeti látványosság igen érdekes, egyedi a maga módján. A lejtőfolyamatok és az erózió által létrehozott és formált képződmények piramis, torony alakzatúak. Anyagi összetételükben finom szemcsés konglomerátum, homokkő és vörösagyag váltakozik. Élettartamuk és a különös formák az említett anyagok erózióval szembeni különböző ellenállás következtében jöttek létre.

A 32 ha nagyságú területet több ösvény szeli keresztül kasul. Számos, fotózásra is nagyszerűen alkalmas forma fedezhető itt fel. Egy kirándulást mindenképp megér!
Ezt a kellemes, idilli érzést csak az zavarja meg, ha az ember a lába elé néz. Mit lát vajon? Bizony szemét jobbra és balra. Nem kell ide GPS, itt simán ráismer az ember hol jár: igen ez itt még a BALKÁN!
Verjük a mellünket, hogy ilyen szép tájak nincsenek az egész világon. Lehet így van, de az is tény, hogy hasonlóan szemeteseket is nehéz találni civilizált országokban! És nem most nem a nagy Amerikára gondoltam, sem Nyugat-Európára. Volt szerencsém Lengyelországba is eljutni, és bizony a Tátrában annak ellenére sem volt szemét a turistaút mellett, hogy igen ritkák voltak a szemetesek. Hogy miért? Mert nekik van egy önmegbecsülésük és más értékrendjük, tisztelik a természetet. Mi bezzeg nem. Minek azt! Elvégre ő van értünk, nem mi érte....ez a jelszó!
Mit számit, ha bulvármagazin címlapokon virít a turisztikai miniszter? Hogy, inkább a dekoltázsáról híres, mintsem a tevékenységéről? Kit érdekel, hogy számos (tényleg) nagyszerű természeti látványosság nehezen megközelíthető. Igen mi turizmust akarunk 0 lej befektetéssel. Talán szervezhetnénk tankirándulást mondjuk japán vagy német iskolásoknak, azzal a céllal , hogy bebizonyítsuk nekik miért nem szabad szemetelni a természetben...
Almásgalgó (Gâlgãu Almasului) tanácsának se az a fontos, hogy a falú egyetlen nevezetességére odafigyeljen, hogy szemétládákat helyezzen ki, az információs panelekről, hogy ne is beszéljünk. Nem, a lényeg az, hogy minden villanypóznára jusson egy zászló! Sőt ahol nincs oszlop ott megteszi az útmentén nőt fa is.

Komolyan van még mit tanuljon Köteles Gyuri is. Ő is szervezhetne ide tankirándulást magának...
A lényeg hogy mi? jól érezzük magunkat. Ez kell nekünk. Erre vagyunk büszkék?!
Ahogy kedves Elena kartárs megfogalmazza:

"The Balkan girls, they like to party
Like nobody, like nobody
It's time for me to unwind
I'm gonna start my weekend with gin tonic and lime..."

A föld órája...

Mi is ez a "föld órája" program? Egy nyitott és konstruktív kezdeményezés a WWF civil szervezet* részéről amelynek célja felhívni az emberek és politikusok figyelmét a globális felmelegedés veszélyeire és ugyanakkor konkrét TETTRE is serkent mindenkit. Beszélni könnyű. Könnyű kibújni a felelőség alól azzal a kifogással hogy mit tehetnék én, hiszen túl kicsi és jelentéktelen vagyok a világ meg nagyon nagy.

Az első föld órája program 2007-ben Sydneyben indult el, ekkor kb. 2,2 millió háztartásban és cégépületben kapcsolták le a világítást 1 órára. A kezdeményezés sikere futótűzként terjedt és egy globális fenntarthatósági programmá nőtte ki magát. 2008-ban már több mint 50 millió ember kapcsolta le az elektromos világítást. Szintén ekkor először közismert objektumok közül is sok "betársult": Kolosszeum, Golden Gate híd, Sydney-i Opera, Time Square (Coca-Cola kivetítő) mind elsötétült egy óra erejéig.
A sikertörténet folytatódik. 2009-ben a kitűzött cél, hogy 1 milliárd ember kapcsolja le a villanyt egy óráig! Ez nem csak egy gesztus, vagy takarékoskodás. Valójában egy erőteljes jelzés a világ vezető politikusai és kormányai felé, hogy konkrét lépéseket tegyenek a globális felmelegedés megakadályozása érdekében. Az, hogy lekapcsolod a villanyt egy "szavazat", amelyel IGENT mondasz egy élhető jövőre! Fontos hogy emelett regisztráld magad a http://www.earthhour.org/home/ weboldalon, hogy erről bizonyíték is legyen.



Idén Koppenhágában kerül sor a Globális Klímaváltozás Konferenciájára. A meghozott döntés majd a híres Kyotói Protokolt fogja helyetesíteni, tehát várhatóan 10 évre meghatározza az államok vállalását és elkötelezettségét a globális felmelegedés és környezetvédelem terén! A "föld órája" program célja nyomást gyakorolni a döntéshozókra. Lényeges, hogy minél többen vegyenek részt e programba! Képes vagy egy óra hosszat lenni elektromosság nélkül? Akarsz egy jobb és szebb világot? Akkor 2009. március 28, 20:30-21:30 között kapcsold le a villanyt!!!

Támogató szervezetek: ENSZ, Olimpia mozgalom, UEFA, Európai Unió, WWF stb.
Kapcsolódó anyagok: erdély.ma, föld órája magyar weboldal

Nem nő a tulipán árnyékában a fenyőfa?

Első politikával kapcsolatos konkrét bejegyzés következik. Hogy miért is, talán egy régi félig vicces félig komoly mondóka jut eszembe amely arról szól, hogy Romániában minden férfi "ért" a politikához, sporthoz és autó (dacia) szereléséhez... Ha már ilyen témát üt meg az ember úgy tartom tisztességesnek ha mindenek előtt leírja saját politikai nézetét. Környezeti, családi körülmények és viszonyok nagymértékben meghatározhatják egy egyén világlátását, identitás tudatát, politikai nézeteit. Kisebbségi viszonyba születtem Székelyföld egy színmagyar falujában, egy olyan családban ahol a régi értékek és hagyományok művelése és ápolása mindennapos. E kettő eredője, hogy közép-jobboldali politikai nézeteket vallok, ami egy egészségesen konzervatív világlátással (legalábbis szerintem !) párosul. Sose voltam, és nem hiszem, hogy valaha is leszek feltétel nélküli "pártember", párt szimpatizáns. Hogy miért? Egyszerűen azért mert a világ nem csak fehér-fekete, minden ember, tehát minden emberek alkotta párt is követhet el hibákat/hozhat rossz döntéseket. Ez a bejegyzés ennek egy ékes példáját kívánja megszellőztetni.
A cím nyilván a két erdélyi magyar politikai pártra tesz utalást. Sokáig nem éreztem fontosnak, hogy kövessem a mindennapos politikai szappan operákat. Ahogy viszont teltek az évek rá kellett ébredjek, hogy a politikai játszmák "eredményei" olyan mértékben gyűrűznek be minden romániai ember privát életébe, ami választás elé állítja az embert: vagy megpróbálja megismerni és nyomon követni a politikai folyamatokat, vagy struccpolitikát folytatva egy vállrándítással elintézi a dolgot. Szerintem nem túl intelligens hozzáállás az utóbbi, persze kérdéses az is, hogy mennyi haszna van az elsőnek?
Politika iránti érdeklődésem kibontakozása véletlenszerűen esett egybe az RMDSZ iránti fokozott bizalom vesztés és a Szász Jenő vonal felerősödésével. Nem tagadom, hogy kíváncsian, de kritikusan figyeltem mindkét tábor vergődését, minthogy azt sem hogy nagy elvárásokat fogalmaztam meg önmagamban az új vonallal szemben. Hogy ezek az elvárások milyen mértékben teljesültek az talán egy külön bejegyzést érdemelne. E bejegyzés apropóját azonban a Magyar Polgári Párt kongresszusa, az I. Országos Tanács (OT) történései képezi.
A kongresszus
Minden szervezet, párt életében a kongresszus a legfontosabb fórum. Itt kell, elszámoljon az elnökség a tevékenységével, itt határozzák meg elképzeléseiket a jövőről, itt tűznek ki stratégiai célokat és nem utolsó sorban itt választanak vezetőséget. Minden párt törekszik arra, hogy kongresszusa gördülékeny, méltóságteljes és a párt erejét/sikereit tükröző legyen. Nem ritkán éppen ezért a kongresszusok színpadias jelleget is öltenek: öntömjénezés, tapsviharok, cicerói szónoklatok, pátosz és hamis csillogás. Hogy miért? Mert a látszat fontos és a külvilág fele közvetített üzenet minden esetben a "minden rendben" kell, hogy legyen.
De hogy is van ez az MPP esetében?
Hosszú és nehéz volt az út a hivatalos párt megalakításáig. Ezt minden a napi politikával köszönő viszonyban álló laikus tudja... Az MPP kihívóvá vált kicsinyke Erdély politikai palettáján. Ennek értelmében a "big brothert" kezdte ostromolni gőzerővel. Gőzerővel, de logika és összetartás nélkül. Túl hamar és túl felkészületlenül érte a helyhatósági választások az MPP-t amit überelt a politikai-, pénzügyi szférabeli, média körökben való befolyás hiánya stb. Ennek ellenére az az érzésem, hogy sokan az MPP-n belül egy tündérmesével vetekedő sikerre számítottak. Pedig az ember a rossz szokásait hagyja el a legkésőbben és a legnehezebben...ez igaz a választási preferenciák esetében is. A következmény a csalódás volt... Valójában a körülményekhez képest szerintem egészen elfogadható, sőt jó eredménnyel zárt az MPP. Politikában illúziókat kergetni viszont öngyilkosság... Ráadásul az ellen tudta (mert volt bőven szakembere és tapasztalata erre vonatkozóan), hogy az MPP választási eredményeit oly módon értelmezze, hogy az a maga előnyére váljon.
A párt új helyzet előtt állt. Kikerült a bunker háborúból (valójában a pártá-válás pillanatában) ezáltal elvesztette a betyárokat megillető romantikus rokonszenvet és igen a politikai életben nyílt terepen kell-kellett, szuronyrohamra induljon a jóval erősebb, népesebb és jobb technikai háttérrel rendelkező ellenfelek ellen. Ez embert (pártot) próbáló feladat. Ebben a helyzetben az a minimum, ha egyetértés van és vezetőségi szinten olyan ember(ek) áll(nak) a párt élén, aki a társadalom számára elfogadható politikus és akit a tagság nagy többsége elfogad vezérének. Csak ilyen vezetőség tudja összefogni a seregeket és megújulásra, megerősödésre vinni a párt ügyét. Ennek ékes példája magyar vonatkozásban Orbán Viktor és a FIDESZ esete. A FIDESZ legnagyobb válságát valószínűleg a 2006-os parlamenti vállasztások elbukásakor érte meg. Vezető, biztosnak hitt pozícióból maradtak hoppon. Viktort leírta mindenki, de a párt kiállt mellette és felsorakozott mögé. És lám pár év után újra helyzetbe kerültek. Ez azért volt, mert nem volt más karizmatikus ember, aki egységet tudott volna teremteni, vagy azért mert nem tört meg a bizalom Viktor irányába nem tudhatjuk.
A lényeg az, hogy aki kisebbségben van az nem igazán engedheti meg magának, hogy saját szervezetén belül is tartós hatalmi harcok alakuljanak ki. Na mármost már a kongresszus előtt is egyre-másra jelentek meg cikkek amelyek azt sugallták számomra, kívülálló számára, hogy nincsen egység, nem teljes körű a párt vezetőségének elfogadottsága.
Taps és fütty, avagy MPP kongresszus...
Eljött a nagy hűhóval beharangozott kongresszus és a szinte borítékolható botrány. Őszintén csöppet sem lepett meg hogy valami gikszer fog történni. Az hogy Szász Jenő nem az alapszabályzatnak megfelelően járt el súlyos hiba, aminek meglesznek a hatványozott következményei. Nem megengedett egy szavazás esetében sem a szavazati jogokkal történő zsonglőrködés. Nem lehet meghívottakat választó küldöttekké avanzsálni, még akkor sem ha furcsa mód ez jogilag helyes. Hogy miért? Mert a küldött egy csoportosulás - azaz több ember - előre megvitatott véleményét fejezi ki szavazata által, míg egy meghívott csupán egyéni véleményét. Tehát nem lehet egy küldött szavazata egyenlő súlyú egy meghívottéval. Minden ami a szavazás törvényességét vagy erkölcsösségét sérti rossz fényt vet a szervezetre. Mit ért el az MPP? Hát azt, hogy maradt a régi vezetőség. Emellett bekövetkezett egy hatalmas szakadás a párton belül, ami akár a működést is veszélyeztetheti. Sok pártember vált ellenzékivé, kedvvesztetté, kiábrándulttá. Lesznek olyanok is, akik elhagyják a pártot. De lehet, hogy az igazi veszteséget a párton kívülálló választópolgárok bizalmának elvesztése fogja képezni. Egy huncut garast sem mernék feltenni az ellen, hogy a nagy testvér maximálisan nem fogja kijátszani ezt a bakit. Szász Jenő ezzel a lépésével kompromittálta magát, többé nem mossa le magáról a diktátor, hatalomhajhász jelzőket. A probléma csak az, hogy a párt is vicckategória szélére jutott.
Parafrazálva egy politikai aranyköpést: Ezt elkurtátok! Nem kicsit, nagyon! Ekkora böszmeséget nem látott még első pártkongresszus. Ficáztunk reggel, délben és este. Lesznek akik kiábrándulnak és kilépnek a pártból, igen lesznek... Lesznek akik kigúnyolnak újságcikkekben, bogbejegyzésekben, lesznek. Majd megunják és abbahagyják...

Tényleg megérte?

Március 15 más szemmel...

Minden valamire való népnek és államnak van nagybetűs "Nemzeti ünnepe". Egyeseknek csak egy, így arra lehetnek "csak" büszkék, nekünk magyaroknak akad több is: március 15., augusztus 20., október 23. Kissé rosszmájúan azt is mondhatnám, hogy majd' minden évszakra jutott egy, és ezt a logikát követve ha lesz még egy eget rengető magyar esemény a jövőben, akkor én egy téli időpontra teszem le a garast. Legalább ezen a téren elmondhatjuk, hogy igen mi gazdag nemzet vagyunk. Lehet hogy éppen ez a bőség az oka annak amiért nem igazán tudjuk méltóságteljesen megünnepelni egyiket sem.

Kivételesen idén nem ünnepeltem "szokványosan" március 15-ét.
Előző években rendszerint részt vettem Kolozsváron a délelőtti ünnepi ökumenikus templomozáson és asszisztáltam több száz Bólogató János nemzettársammal egyetemben a koszorúzásoknál, na és persze hallgattam a közhelyektől tobzódó és az egynapos hazafiasságtól túlfűtött, világot megváltó politikusi "beszédeket". No ez az idén elmaradt. E helyett egy családi-baráti környezetben elköltött ünnepi ebédben és kellemes társalgásban volt részem. Valahogy más dimenzióba került az ünnep, sokkal csendesebb és meghittebb volt. Nem ártotta magát bele a határtalan képmutatás, a kinek szebb és nagyobb a koszorúja-kokárdája verseny, a cicerói politikus presztízs csaták. Bezzeg egy napig mindenki "nagy magyarrá" változik, előrántjuk a választások felitató kofferből a "nemzet, autonómia, összetartás, szabadság" jelszavakat és Oszkár díjas színészeket megszégyenítő produkciót mutatunk be. És még úgy teszünk mintha el is hinnénk. De nálunk magyaroknál minden csoda egy napig, vagy még addig sem tart. Milyen március 15. az amikor azok papolnak március idusáról akik az orruknál fogva vezetik közösségüket, mindent feláldozva önön céljaik eléréséért? Groteszk ez az élet...2009. március 15-i ünnepségeken Budapesten előállított a rendőrség két személyt mert egy "felelős magyar kormányt Budapesten" feliratú óriásplakátot mertek kifeszíteni (a második pont a 12 pontból). De mi büszkék vagyunk a 12 pontra és eszmei örököseinek tekintjük magunkat. Körülbelül annyira mint ahogy a példa mutatja... Már szinte nem is lehet ünnep tüntetés és rendőrségi oszlatás nélkül. Ahol meg békesség van ott a nemzet "vezetői"(veszejtői) fényezik magukat és kovácsolják a politikai tőkét. Elvégre választási év van vagy mi a csuda! Igen ez már valóban böszmeség a javából....

És akkor nem kell ünnepelni, nem kell templomba menni, nem kell koszorúzni, nem kell emlékezni a múltra és a hősökre? De igen kell...csak nem mindegy, hogy hogyan. A kép mutatott és színlelt ünneplés nem hozhat szellemi felfrissülést, nem adhat soha sem erőt sem kitartást. Nem szabad engedni, hogy az ünnepet egy kaszt, egy réteg kisajátítsa. Mert nem azoké az ünnep akik koszorúznak, sem azoké akik alig tudják felolvasni "ünnepi beszédüket", hanem minden magyar emberré aki azt szívébe zárja.
A szürke hétköznapi dátumból csak akkor válhat ünnep ha megfelelő tisztelettel és alázattal tekintünk reá. Az, hogy ez egy emlékhelyen, messze idegenben vagy éppen otthon a TV előtt történik már csak másodlagos szempont.

Modern világban már ünnepelni is csak öntudatosan lehet!

Római kiruccanás margójára...

Minden helynek megvan a szelleme tartják egyesek. Hogy ez igaz-e vagy sem nem tisztem eldönteni de tény, hogy Róma mint hely és mint város különleges. Hogy miért is az? Szubjektív megközelítésemben főképpen a történelmi események és emlékek miatt az, hiszen egykoron Róma volt a világ politikai és kulturális központja. Sokakat viszont vallási kötődések, a Vatikán és Szent Péter temploma vonz, másokat a mediterrán hangulatú nyüzsgő város ritmusa. Egyszóval igazi világváros ahol mindenki talál (ha kitartóan keres) valami érdekeset.

Minden út Rómába vezet, még a légi utak is. Hála a modern technológiának és a fapados szolgáltatásoknak Kolozsvár-Fiumicino mindössze 1 óra 50 perc. Leszállás előtt még felcsillan a tenger, aztán már a terminálban találjuk magunkat. Első benyomás a káosz, valahogy semmi sincs a helyén kissé retró hangulat, információ hiány és persze zűrzavar. A kaland hamar el is kezdődik, hiszen valahogyan be kellene jutni Rómába és persze az sem mellékes hogy milyen áron. Balkáni viszonyok köszönnek vissza mikor két szolgáltatásra 3 embertől 4 árajánlatot hall az ember, persze hogy a két felvázolt lehetőség közül a "3-dikat" választjuk. Később kiderül hogy a nemlétezőnek hitt 4-dik lett volna az optimális. De már csak ilyen az élet...mint a délibáb sosem az mint aminek látszik. Végül vonaton és metrón elérünk a római központi pályaudvarhoz és sikerül megtalálni a hostelt is. Kiderül hogy értenek a derék '"taliánok" is a marketinghez, mivel ugyanazt adják el több név alatt, így kisebb hosteltúra után szétszórnak tizenkettőnket három helyen. A reptér után ezen már nem is akadunk fel túlságosan, pláne hogy a hostelt egy bolgár-román garnitúra menedzseli... Mint jól nevelt turisták nyakunkba vettük a várost és sűrűn nyomogattunk az expozíciós gombot. Hát igen Róma sötétben bizony igen hangulatos és barátságos egyszóval hamar belopta magát a szívembe. Rövid ismerkedés az olasz fagyik paradicsomával aztán ejtőzés a zegzugos utcákon. Mindenhol rengeteg turista ahogy a nagykönyvben meg van írva. Követtük az örök érvényű EKE közmondást is miszerint nem baj ha eltévedünk csak együtt legyünk mindannyian.

Nagyon viccesek különben a rómaiak mivel olyan ingyenes térképpel ajándékozzák meg a turistát amely csak hellyel-közzel van köszönőviszonyba a valósággal. A napos oldala a jelenségnek, hogy akarva akaratlan olyan utcák is felfedezésre kerülnek melyek nem estek (még) áldozatául a mindenható biznisznek. Bizony aki egy kis meghitt hangulatra vágyik annak meg kell küzdenie a hihetetlenül pofátlan virág-esernyő-kendő-fényképé készítést áruló pakisztáni indiai válogatottal is. Gyakorlatilag második és harmadik nap is hasonló forgatókönyv szerint zajlottak az események csak a helyszínek változtak. Ezenfelül meg bebizonyosodott egy másik emberi alaptörvény ami szerint a 3 ember már tömeg és csak idő kérdése mikor jelentkeznek a nézeteltérések. Mivel Róma igen sokszínű és széles a látnivalók palettája nem kifizetődő a bandás nézelődés. Párosan meg egyébként is szép az élet és hála a magányos mérnököknek minden fényképező gépben van self timer is :-)!
Látnivalók
Ami nagyon meglepő volt, hogy maga régi városrész ahol a híres látnivalók sorakoznak akár gyalog is bejárható. Valahogy még lenyűgözőbb az, hogy ilyen kis térben ennyi építészeti remekmű, látnivaló sűrűsödik. A rengeteg kis apró tér, a millió igényesen fazonalt szökőkút és a szinte megszámlálhatatlan templom majdhogy letaglózza az embert, tiszteletet és meghittséget parancsolva. Valahogy nem érződik a világváros jellege, az hogy egy 2,5 milliós város kellős közepén lennénk.
A látnivalókról különösebben nem látom értelmét sokat írni, hiszen azokat látni kell. Plusz infók és képek az interneten könnyen elérhetőek. Rövid lista és pár megjegyzés/tapasztalat:
Piazza del Popolo - agresszív virágárusok paradicsoma, érdekes és hangulatos
Colosseum - nekem a legek legje

Forum Románum - tapintható történelem

Palatinusz domb - régész, történész palántáknak érdekes lehet, egy sétát megér

Trevi kút - olasz művészet gyöngyszeme, pofátlan pakisztáni fényképészek kiképzőhelye

Angyal vár - kívülről szép, bemenni kár (drága)

Spanyol lépcső - talán nyáron és este hangulatos

Vatikán - avagy mire nem futotta a világ pénzéből -> nem semmi az biztos, érdemes felmenni a kupolába

Piazza Navona - talán a leghangulatosabb terecske
Sz. Maria Maggiore - az a templom amit nem érdemes megnézni
Piazza Venezia - az olasz hősök tere, a grandománia ékes képviselője
Traianusz oszlop - kisebb mint gondoltam de igényes

Piazza Barberini, Piazza della Repubblica - ok
Opera - nagy csalódás
Általában mindig kimarad valami de ez egyrészt okot szolgáltat arra hogy még egyszer Rómába jöjjek. Ami nem fért bele, vagyis nem jutott rá idő és energia: Borghese park, Pantheon, Tiberina sziget, piramis és város háza.
Tévhitek és előítéletek
Esetemben is akad sajnos jó pár. A római utam alkalmával is szembesültem, hogy milyen csalóka is a média, a mindennapok információ áradata. Előre felkészültem a hangoskodó olaszok emelt hangú köztéri vitáira, a véget nemérő dudakoncertekre, a fojtogató szmogra, az idegen nyelvtudás hiányára, az ínycsiklandozó pizzák és spagettik kavalkádjára, a legjobb fagyira, a foci mániára és a csinos nőkre.
De bizony rá kellett jönnöm, hogy a fratyék sokkalta hangosabbak, a közlekedés füstös levegő és dudaszó triumvirátus sem okoz problémát 7 évnyi kolozsvári edzőtábor után. Bizony simán lehet értekezni angolul is, de ha másképp nem akkor kézzel lábbal, meglehetősen segítőkészek az olaszok. Az euforikus hangulatot némiképp mérsékeli azonban a híresnek hit olasz pizzák és spagettik hagyta benyomás. Vegetáriánusoknak valószínűleg kész Kánaán, nekem viszont két nap után előjött a fokozott húsigényem, ami elég komoly probléma. Hihetetlen de számomra továbbra is a legjobb pizzát a csíkszeredai a Renegát pizzázóban szolgálják fel... Még szerencse hogy az utolsó három "elvárásomban" nem volt hiba:-)!
Hasznos tanácsok
Fiumicinoi reptérről Rómába legolcsóbban a Cotrar busszal (a nemlétezőnek hit 4-dik variáció) vagy vonattal Trastevere állomásig és onnan metróval (5,5 + 1 euró) lehet eljutni. Aki nem akar eltévedni annak érdemes beszereznie egy normális várostérképet. Jó feltérképezni a szupermarketek helyét ahol elfogadható áron lehet élelmiszert, vizet, alkoholt, hústermékeket stb. vásárolni mert ritka kevés van belőlük a belvárosban. Érdemes odafigyelni az utcai árusok áraira: szendvicset lehet 1 euróért de 5 ért is kapni! A pizzaszeletek 2-3 euró körül mozognak, akárcsak az innivalók. Szolidabb vendéglőkben egy pizza/pasta 6-10 euró köröl mozog.
A metrószakaszjegy 1 euró az egynapos bérlet 4 euró, így aki rövid idő alatt akar sokat látni annak megéri. Belépőjegyek vásárlásánál jól jön a diákigazolvány és/vagy ha az ember nem idősebb 26 évesnél (pl. Colosseum+Forum Románum+Palatinusz domb kedvezménnyel 7,5 anélkül 12 euró). Érdemes interneten megnézni hogy az objektumok mikor látogathatók és annak megfelelően útitervet készíteni. A legnagyobb objektumok is max. 3-3.,5 óra alatt bejárhatók. Érdemes kipróbálni az olasz fagyit mert szenzációsan jó! Az alap a 2 eurós ami kb. 3 megszokott gömbnek felel meg.
Furcsaságok
Rómában sokat kell gyalogolni még akkor is ha metrót használ az ember. A metró aluljárók rendszerint jó 100-200 méter hosszúak. A városban hiánycikk a kültéri pad, így jó ha kéznél van valami amire rá lehet ülni. Fel kell készülni hogy az információs pontok nagyon hiányosak, az olaszok térszervezése nagyon eltérő az európai/magyar normáktól.

Egy szó mint száz Róma nagyszerű város amit látni kell!